Magyar Energetika

Hírek

Európa zöldítési kísérletéről

2022/3. lapszám | Magyar Energetika |  183 |

Európa zöldítési kísérletéről

A The Global Warming Policy Foundation 2022. július 11-én hozta nyilvánosságra az „Európa zöld kísérlete: Egyoldalú klímapolitika: költséges hiba” című tanulmányt, amelynek szerzője John Constable az alapítvány akadémiai tanácsadó testületének energetikai szakértője. A csaknem százoldalas tanulmány alábbi összefoglalójában olvasóink alighanem számos, vitára okot adó megállapítással találkozhatnak.

Az Európai Unió 1990 óta gyors szén-dioxid-mentesítési stratégiát követ, amely eleinte nagyrészt a kibocsátáskereskedelemre épült, de azóta egyre inkább a „termodinamikailag inkompetens” megújuló energiaforrásokra támaszkodik. Ennek következményeképpen nőttek az energiaköltségek, visszaszorultak az energiaigények, és akadályokba ütközik a külső sokkok – például a 2008-as pénzügyi válság és a 2020-as globális világjárvány – utáni felépülés is. Az energiafogyasztás, különösen a villamosenergia- fogyasztás az EU-ban 2005 óta folyamatosan csökken, ami arra enged következtetni, hogy az érintett társadalmak visszafelé, valamiféle termodinamikai egyensúly felé közelednek, bár az Ázsiából Európába szállított – fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával előállított – termékek átmenetileg tompítják ezt a hatást.

Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszeréről

  • Az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (EU ETS) 2013 és 2021 között lezajlott 3. szakaszában az Unióban élő fogyasztók költségei 78 milliárd EUR-val növekedtek. Jelenleg ezek többletköltségek az EU-ban évi 17 milliárd EUR-ra rúgnak.
  • 2020-ban az EU-tagállamokban 1,2 milliárd EUR-t fizettek ki az energiaintenzív iparágaknak, hogy kiegyenlítsék azt a költségnövekedést, amelyet maga az ETS okozott 2019- ben. Ez a teljes ETS-költségnek mintegy 12%-át teszi ki, és egyértelműen bizonyítja, hogy az ETS negatív hatással van a versenyképességre. Németországnak ez 546 millió EUR-ba került, amely az ETS bevételének mintegy 17%-a.

A megújuló támogatások és a megújuló energiaforrások növekedése

  • A 2008–21-es időszakban az EU-27- ben a megújuló szektor támogatása (adók nélkül) megközelítőleg 770 milliárd EUR volt.
  • A megújulókkal összefüggő fogyasztói támogatások éves költsége az EU 27 tagállamában jelenleg 69 milliárd EUR-t tesz ki, amely még akár növekedhet is.
  • A megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművi kapacitás az 1990-es körülbelül 100 GW-ról (amely csaknem teljes mértékben vízerőmű volt), 2020-ra több mint 500 GW-ra nőtt, amely a világ teljes kapacitásának körülbelül 17%-a. A növekedés túlnyomó többsége támogatott szél- és naperőmű.

Villamosenergia-, gáz- és közlekedési üzemanyagárak

A 2008-2018 közötti időszakban:

  • Az EU-ban a háztartási villamosenergia-árak 80%-kal meghaladták a G20- ak árait2.
  • Az EU-ban az ipari fogyasztók által fizetett villamosenergia-árak kb. 30%-kal meghaladták a G20-ak árait.
  • A háztartási gázárak az EU-ban megközelítőleg kétszer magasabbak, mint a G20-ban.
  • Az EU-ban az iparban érvényesülő gázárak 20–30%-kal voltak magasabbak, mint a G20-ban.
  • A gázolaj ára az EU-ban 10–40%-kal haladta meg a G20 hasonló árait.
  • A benzinárak az EU-ban körülbelül 30–50%-kal voltak magasabbak, mint a G20-ban.
  • Az EU-ban a villamos energia és a gáz nagykereskedelmi ára hasonló volt, mint a G20-ban, ugyanakkor a benzin és a gázolaj nagykereskedelmi ára alacsonyabb volt – jelezve a politika jelentős szerepét az árak alakulásában.

Energiafogyasztás

  • 2005-ig a végső energiafogyasztás az EU-ban emelkedő tendenciát követett, azóta azonban csökken, és jelenleg az 1990-es évek eleje óta nem látott szinten van. Az energiafogyasztás ilyen mértékű és tartós csökkenése példátlan a modern korban.
  • A villamosenergia-fogyasztás – amely a társadalmi komplexitás és fejlődés fontos mutatója – 2008-ig emelkedő tendenciát követett, azóta azonban csökken, és jelenleg a 2000-es évek elején tapasztalt szinten van. Ez is példátlan.
  • Az Egyesült Királyságban a villamosenergia- fogyasztás 1970 óta nem látott szintre esett vissza.
  • Az energiahatékonyság javulása elvileg nem eredményezheti az energia- és villamosenergia-felhasználás megfigyelt csökkenését; ennek legvalószínűbb oka az árak alakulása, illetve alakítása és a kereslet visszaesése.

A hagyományos erőművek termelési kapacitása és a rendszerszintű kihasználási tényező

  • A megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek elterjedése miatt az 1990–2020 közötti időszakban az EU teljes villamosenergia-termelő kapacitása csaknem megkétszereződött, míg a rendszer stabilitásához továbbra is elengedhetetlen hagyományos erőművi kapacitás a megváltozott szabályok és a beruházások visszaesése miatt meredeken csökkent.
  • Csökkent a villamosenergia-ipar termelékenysége, mert a megnövekedett kapacitások kisebb keresletet szolgálnak ki. 1990-ben az EU erőműveinek kihasználtsági tényezője hozzávetőlegesen 56% volt, amely 2020-ra 37%- ra esett vissza.

Kibocsátáscsökkentési költségek

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének átlagos költsége az EU-ban többszöröse a megfelelő társadalmi költség legmagasabb becsült értékének (100 USD/tCO2e). Ez azt jelzi, hogy az EU kibocsátáscsökkentési politikájának gazdasági kára nagyobb, mint az éghajlatváltozásé, amelynek megelőzését célozza.

Zöld ipari növekedés

  • Az európai szél- és napenergia-ágazatban a foglalkoztatottság 2008 óta meredeken visszaesett. Spanyolországban a 2008-as több mint 200 000 állásból 2021-re 50 000 maradt, míg a német iparban a felére esett vissza. A foglalkoztatás kismértékű abszolút növekedése ellenére az EU részesedése a globális megújulóenergia-ágazat foglalkoztatásában a 2012-es 20%- ról 2021-re 13%-ra esett, és csupán olyan technológiák terén (pl. biomaszsza) van jelentősebb szerepe, amelyekben a nemzetközi verseny nem jellemző.
  • A megújulók támogatása nem segítette elő, hogy ebben az ágazatban az európai gyártók biztos, versenyképes világpiaci pozícióhoz jussanak. Ezt a területet jelenleg Kína uralja.

Az európai zöld megállapodás (Green Deal)

  • Az 1990 és 2021 közötti európai zöld kísérlet túlnyomóan negatív eredményei ellenére úgy tűnik, hogy az EU Bizottság semmit sem tanult; még ambiciózusabb célokat jelentett be az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetika területén, és azt is ígérte, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére tovább csökkenti az energiafogyasztást.
  • Ebben a szorult helyzetben a politikai beavatkozás elkerülhetetlen, amely azonban az európai életszínvonal jelentős csökkenésével jár. Ennek elhalasztása és a megújuló energia melletti kitartás növeli azon gazdasági áldozatok nagyságát, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az európai társadalom termodinamikailag szilárd energetikai alapokra kerüljön. (UG)

Jegyzetek

  1. A Global Warming Policy Foundation-t (Globális felmelegedés-politikai alapítvány) 2009-ben a koppenhágai klímacsúcs előkészítése során a brit felsőházban alapították. Célja, hogy elősegítse a társadalmat érintő és a környezettel összefüggő témákkal kapcsolatos oktatás fejlesztését, hatékony szakpolitikai értékelések készítését, a nyílt, toleráns, objektív, kiegyensúlyozott vitakultúrát minden olyan kérdésben, amely hozzájárul a bonyolult, tudományos problémák megértéséhez. Az 52. sorszámot viselő tanulmány eredeti címe: Europe’s green experiment – A costly failure in unilateral climate policy.
  2. A G20-ak: USA, Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Korea, UK, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Indonézia, Olaszország, Japán, Mexikó, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, EU.

Forrás: thegwpf.org

2022/3. lapszám | Magyar Energetika |  183 |

Hírek